2014. április 4., péntek

drakulaura

ennek a tortának a története ugyan mai, de a háttér 40 évvel ezelőttre datálódik.

volt egyszer a 70-es években egy naggggyon jó általános iskola, annak is egy félelmetesen klassz osztálya. eleve ott kezdődött, hogy már elsőbe felvételizni kellett. akkoriban ez még nagyon nem volt divat. szóval válogatott alapanyaggal indult az osztály. a kezdet kezdetétől emelt szintű matekot tanultunk, és 3.-tól németet. kiváló tanáraink voltak, és olyan módszerrel tanítottak, olyan alapokat kaptunk, amikre könnyűszerrel építhettünk. 1-2 kivétellel mindenki főiskolát / egyetemet végzett, többen többet is.

ebbe a közegbe került be ötödikben zsolti. aki nagyon helyes, és issssszonyatosan okos volt. közben meg egy csirkefogó. valamikor nyolcadikban egy fél évig mellettem ült az első sorban - nevelési célzattal. az sosem derült ki, hogy neki kellett volna jobbá v. nekem kicsit lazábbá nevelődnöm ;)  legélénkebb emlékem vele kapcsolatban, amikor oroszórán dumált, koszty tanár úr pedig - aki akkoriban olyan jó negyvenes snájdig férfi volt, mindig kék köpenyben járt és jávor pálos bajusza volt - megcélozta zsoltit a legalább félkilós kulcscsomójával. szerencsére mindkettőnknek sikerült elhajolnunk ;)

aztán végeztünk az iskolában, mindenki mert szerte-szét, évtizedekig nem hallottunk egymásról. de mire jó egy közösségi oldal. felkerült egy osztálykép, néhányan összegyűltünk, jókat nosztalgiáztunk.
és zsoltinak - aki nekünk mindig is zsolti marad, még majd 90 évesen is - megtetszettek a tortáim, és úgy döntött, hogy muszáj velem csináltatnia egyet a legkisebbje szülinapjára.

zsuzsinál most elég népszerű a monszter háj - igen, tudom, hogy nem így kell írni hivatalosan - így a téma adott volt, nem kellett 3d, csak drakulaura laposban ;)
valahogy ezt a laposságot kicsit meg akartam bolondítani, így aztán tortán kívülre került a haja vége.

belülről egy újfajta trüffel, ami saját kísérlet végeredménye. és szigorúan titkos recept ;) látványra pedig ilyen:






2014. március 29., szombat

próba szerencse

jó ideje szándékomban állt már, hogy vegyek egy óriás muffin formát. az ebay-en találtam is szilikont, két méretben. osztottam - szoroztam, na nem az árát, hanem a méreteit. szélesség, magasság, űrtartalom. kijön-e belőle egy 22 centis kerek tortának megfelelő méret. úgy tűnt, a kisebb jó lesz. a héten meg is érkezett, és kapóra jött a kollégám kérése is, miszerint teljesen rám bízza, csak csináljak egy tortát hétvégére.

tapasztalataim a következők:
1. nem igazán szerencsés az általam használt piskóta receptet sütni. bár tulajdonképpen a tészta megsült rendesen, és aránylag jól ki is tudtam venni a formákból. valahogy mégsem az igazi. túl könnyű, túl levegős. a krémmel elég sokat kellett kenőcsöznöm, hogy rendes muffin formája legyen. legközelebb kicsit sűrűbb, nehezebb, vajas tésztát kell kevernem.

2. a méreteit tekintve kicsi lett. szóval kénytelen leszek beszerezni a nagyobbat is, ráadásul gyorsan-gyorsan, mert áprilisra ígértem évinek egy muffin-projektet ;) szerencse, hogy angliából néhány nap alatt megérkeznek a csomagok.

a végeredmény: "mindenki-kedvence-megunhatatlan" trüffelkrémes óriásmuffin, nagyon csajosan rózsaszín-lila színvilágban:









2014. március 23., vasárnap

piros - fehér focilabda

mindig is be voltam rezelve, amikor eszembe jutott, hogy ha majd egyszer focilabdát kell kreálnom.... általában gyorsan elhessegettem a gondolatot. most viszont elértem arra a pontra, amikor nem lehetett nemet mondani.

annyiból volt könnyű dolgom, hogy nem egészet kellett csinálni, csak felet. nagyon-nagy segítségemre volt tóth ildikó tutuja. ezt a kifejezést a tortás klubban tanultam a lányoktól. hivatalosan tutorial, ami egy munkafolyamat fényképpel, esetleg videóval bővített, részletes - magyarán pontról-pontra szájbarágós - leírását jelenti.

amennyire félve álltam neki, a végén annyira élvezetes volt a készítés. érdekes volt a simán leburkolt félgömb látványa, ahogy ült a "fűfészekben". az uram meg is jegyezte, hogy el nem tudja képzelni, hogy lesz ebből foci. hát lett, ahogy szépen sorban felkerültek a piros öt- és fehér hatszögek, és ahogy a varrás mentén kicsit megzöldeztem, mintha a fű fogta volna meg.

a szurkolói sálat meg azért kapta, nehogy megfázzon ;)








2014. március 11., kedd

előőőőőkerültem ;-)

ma egy hete felhívott marcsi férje, hogy szeretne egy boga-tortát az assssssszonynak. valami olyanmit, mint amit decemberben készítettem az anyukájának. nem volt azzal a tortával semmi baj, egyszerű, elegáns, fehér alapon barnás - drappos rózsák és gyöngysor. sikerült lebeszélnem róla. egy 60 éves hölgyhöz illett az a színvilág és azok a virágok. na de egy xxx évesnek?????  na ne mááááááááááááááááár!

annyiban maradtunk, hogy inkább lila legyen. egyébiránt szabad kezet kaptam.

pár hete megjött kínából a csomagom, benne a dogwood flower - magyarul virágos som - kiszúrókkal. csak az alkalmat vártam, hogy kipróbálhassam, mert ezek a virágok nagyon tetszenek nekem.

megbolondítottam pár halványlila roppanós gyönggyel és szórócukorral, és sok-sok zöld levéllel.

alul marcipános milka-trüffel, felül pedig csupa-dió.









2013. december 8., vasárnap

régi vágyam

talán másfél éve merült fel először a festékszóró gondolata. folyamatosan figyeltem azok munkáit, akik már használják.

nagyon-nagyon szerettem volna egy ilyen kis hapcibenőt. az ára elég borsos, így aztán sokáig álom maradt. 

most viszont a jézuska és persze györgyi jóvoltából sikerült szert tennem egy olyanra, ami nem ipari teljesítményű, így a hobbimhoz bőven megfelel. mivel a családban már hétvégén volt tortaigény, muszáj volt kipróbálnom, nem várhattam meg a szentestét.

nem vagyok egy kifejezetten gyakorlós fajta, inkább azonnal éles helyzetbe hozom magam. így volt ez most is, az első tortát már fújtam is. ismerkedésnek tökéletes volt.  persze elmehetnék egy kurzusra is, ahol profiktól tanulhatnám, de engem valahogy jobban vonz, ha saját bőrömön tapasztalva, saját magam jövök rá a fogásokra. 

sokkal izgalmasabb volt magamtól rájönnöm, hogyan fogja be a felületet a különböző távolságokból és különböző erővel szórt festék, meg hogy mekkora felületre elég egy tartálynyi.




aztán vérszemet kaptam. ez a második tájfutó sógoromnak készült. nem bonyolítottam túl, 3 kis fenyő, egy tájfutó bója és persze a fújt havas táj. nagyon jó volt fokozatosan rájönni a fogásokra. 







2013. november 30., szombat

hosszú hallgatás után...

... újra itt.

azt sem tudom, hol is kezdjem. az utolsó az unikornis volt. azóta készült néhány torta, van amelyik nagyon - nagyon jól sikerült, és olyan is, amelyiknél éreztem, lehetett volna még szebbre, még egyenletesebbre, még simábbra, még, még, még... akármilyenebbre.

egy gyors összefoglaló az októberről:

először is sógornőm kisebb lányának zuzunak a 20. szülinapjára egy őszi faleveles, gombás farönk




pár nappal később angelina balerina az ötéves glóriának. egyszerű kérés volt, egy angelina figura és egy szál fehér tulipán




majd nem sokkal ezután ismét sógornőmék jöttek, ezúttal a legkisebb fiú, miki 18. szülinapja. ennél a tortánál nagyon-nagyon hiányzott egy szórópisztoly. sokkal szebb lett volna a végeredmény, ha nem ecsettel maszatolok. mondjuk látványra így is szembetűnő, csak azok a csíkok ne lennének.















2013. október 5., szombat

unikornis nagy hirtelen

van nekem egy névrokonom. annyi csak a különbség, hogy neki a lánykori, nekem meg a férjezett nevem bognár andrea.

nagyon hirtelen jött a kérés, nagyon szűkre szabott volt az idő; ma tartják az 5 éves kislányának a szülinapit buliját. addig még rendben is voltunk, hogy csajos, virágos, lepkés. na de hogy a tetejére még egy unikornist is. nem kell túlkomplikálni, jó lesz csak a közepére festve síkban - jött az instrukció. hát nekem ez az ötlet nem tetszett. úgy voltam vele, hogy pont a lényeg nem fog látszani, csak ha az ember felülről nézi.

aztán eszembe jutott, hogy a tortás klubban valaki felrakott egyszer egy jó kis tutut, azaz tutorialt arról, hogy hogyan is kell lovat, ill. unikornist formázni. fél órás a film, tegnap este végignéztem, és úgy döntöttem, egy életem - egy halálom, én ezt csak azért is megcsinálom. és mindvégig imádkoztam azért, hogy kiszáradjon ilyen rövid idő alatt annyira, hogy megálljon a nyaka, és leginkább ne kókadjon le a feje.

nem mondom, hogy nem voltak mélypontok. mert azért az első lábnak legalább ötször futottam neki, és persze egyik nem sikerült pont olyanra, mint a videón, de azért lóláb lett. olyan bogás lóláb ;) a végeredmény várakozáson felül sikerült.















2013. szeptember 22., vasárnap

az ősz színei

szomszédasszonykám iskolás lett. az iskolája családi napot szervezett. szofiék megkértek, hogy készítsek pár szépséges és persze csillogós finomságot.

először betűkkel, számokkal akartam díszíteni a muffinokat, de aztán az ősz színei és fényei arra késztettek, hogy inkább ez legyen a fő csapásirány. így készültek a sárga és bordó virágok, meg a narancs-zöld-téglavörös kisebb és nagyobb levelek. na és persze a csillogás biztosítására jónéhányat ehető csillámmal is megszórtam ;)

és bár sokak szerint a fahéj-szegfűszeg-narancs inkább már a karácsony ízei, szerintem jól passzolnak az ősz színeihez. így ezekkel ízesítettem a tésztát, ill. a krémet csak fahéjjal.





bedobozolva, útra készen:






2013. szeptember 16., hétfő

hétvége a kastélyok jegyében

érdekesen alakult a péntek és a szombat. két kedves anyuka, egymástól teljesen függetlenül kastélytortára nyújtotta be igényét. mindketten a kislányuknak kérték.

egy kisebb gesztenyés emmának, és egy nagyobb trüffel, a hozzá tartozó muffinokkal barbinak:








maja

hát az elmúlt csütörtök elég húzósra sikeredett. és ismét bebizonyosodott, hogy nem való nekem az éjszakázás.

adri kislánya maja most lett 3 éves. a születésnappal egybekötötték a keresztelőjét is. mivel maja minnie rajongó, ilyen témájú tortát szeretett volna. és természetesen emeletest, mert az egész család megünnepli a kis gyönyörűséget. jaaaa, és hát persze minimuffinok is kellettek.

csütörtök éjjel fél 1-kor, hullafáradtan iszonyúan nem ment a tortázás. félbe is hagytam az egészet. aludtam pár órát, valamikor fél 5 magasságában felkeltem és újra nekiláttam. könnyen, gyorsan, problémamentesen sikerült befejeznem. úgy döntöttem, soha többet éjszaka.

a mini muffinokkal kapcsolatban is volt kisebbfajta gyomorgörcs. kismillió receptet kipróbáltam, de valahogy egyik sem volt az igazi. nálunk az uram kóstolása a mérce. ha neki ízlik valami, akkor az 99 %-ban mindenki másnak is. itt volt ez a minnie-s projekt és egyszerűen nem tudtam milyen legyen a muffinok tésztája. aztán egy csendes hajnalon arra ébredtem, hogy van nekem a fejemben egy alap kevert tészta, ami egy dr. oetkeres kuglófrecept kisebbfajta átdolgozása. ez lesz a megoldás.

40 dkg zsiradék (vaj, margarin) habosra keverve, hozzáadva
20 dkg porcukor, majd egyesével
6 tojás
40 dkg sima liszt
egy fél zacskó sütőpor
csipet só

aztán a végén lehet bolondítani 1-2 kanál, kakaóval, citromhéjjal, citromlével, aromákkal, friss és aszalt gyümölcsökkel, magokkal. kinek-kinek kedve és ízlése szerint.

és megint a hajnali gondolat volt a jó. ebből az adagból háromszor tudtam telepakolni a mini sütőt, így 72 db lett. na jó, mire a krémezéshez értem, már csak 52. mert hát ugye nekem is le kellett meózni, a kölök is csak térült-fordult párszor a konyhában, és valahogy mindig a kezében maradt egy. na meg hát a fő kritikusom, az uram is vett párat a tálcáról.

a krém a tetején fehércsokis trüffel.

30 dkg fehér csoki összefőzve
3 dl tejszínnel, ami kihűlés után egy éjszakán át hűtőben pihen.
ezután krémesre felverés és színezés. ennyi....


ez pedig a végeredmény:




muffinok útra készen: